A digitális média minden olyan adat, amely gépileg olvasható formátumban kerül bemutatásra. Ide tartoznak a digitális képek, digitális videók, MP3 hanganyagok, elektronikus könyvek, videojátékok és adatbázisok. A digitális médiával való használatra tervezett, hamisítás megakadályozását szolgáló technológiák alapvetően különböző módszerekből állnak, amelyekkel a digitális fájlokba, számítógépekbe és elektronikus eszközökbe információkat lehet beágyazni és azonosítani, hogy így védjék, azonosítsák és nyomon kövessék a szellemi tulajdonjogok tartalmát.

A digitális média hamisításának megakadályozását szolgáló technológiáknak négy típusa létezik, amelyek két fő kategóriába sorolhatók: a digitális jogkezelés (DRM) rendszerei és az automatikus tartalomfelismerő technológiák. 

A DRM-rendszereket az audiovizuális alkotások nagymértékű hamisítása elleni küzdelemre tervezték. Ezeket a szerzői és egyéb kapcsolódó jogok jogosultjai használják jogaik védelmére, gyakorlására és kezelésére a digitális környezetben. 

Az automatikus tartalomfelismerő technológiák célja általában a médiafájlban lévő vagy egy eszközön lejátszott tartalom azonosítása. Ezeket a technológiákat különböző célokra fejlesztették ki, a szellemi tulajdon védelme csak egy ezek közül. A digitális média hamisítás elleni védelmére használható automatikus tartalomfelismerő technológiák a digitális vízjelek, a tördelés és az ujjlenyomatvétel. Ezek a technológiák egy adott digitális tartalomhoz (szöveg, kép, hang, videó) kapcsolódó információkat tartalmaznak, számolnak ki és generálnak, amelyeket később fel lehet ismerni vagy ki lehet nyerni, hogy azonosítani lehessen a tartalom jellegét, eredetét és forrását.