A vízjelek a legrégebbi hitelesítési technikák közé tartoznak, és jól ismertek a fizikai termékeken, például a papírpénzeken való alkalmazásukról. Most már a digitális világban is léteznek vízjelek. Például a lekérhető videók (VOD) weboldalán vásárolt videókon egy személyre szabott vízjel található, amely tartalmazza az ügyfél azonosítóját, így nyomon követhető a szerzői joggal védett tartalom jogosulatlan terjesztése.
A digitális vízjel egy olyan információ, amely tartósan beágyazódik egy digitális fájlba, és igazolja annak hitelességét és forrását. Ez az információ lehet látható (például egy televíziós csatorna logója a videó sarkában) vagy láthatatlan (például a videó egy bizonyos szegmensében a pixelek észrevétlen változása). A láthatatlan digitális vízjelet csak számítógépes program vagy gép tudja dekódolni.
A digitális vízjelek lehetnek titkosak (csak azok számára észlelhetők, akik rendelkeznek az eredeti, jelöletlen fájlal, vagy tudják, hogyan kell értelmezni a jelölés jelentését), vagy nyilvánosak (észlelhetők és egyértelműen érthetők még azok számára is, akik nem ismerik az eredeti tartalmat).
A vízjelek lehetnek sérülékenyek vagy robusztusak is, attól függően, hogy mennyire állnak ellen a változtatásoknak, azaz mennyire képesek ellenállni a beágyazott adatokon végrehajtott változtatásoknak. A robusztus vízjelek még akkor is képesek bizonyítani vagy garantálni a fájl tulajdonjogát, ha a fájl tartalmát jelentősen módosították. A látható vízjelek általában kevésbé robusztusak.
A digitális vízjeleket elsősorban a multimédiás tartalmak előállítása területén használják. Beágyazódnak DVD-kbe, CD-kbe, szoftverekbe, e-könyvekbe, TV-műsorokba és egyre gyakrabban mindenféle online tartalomba (hang-, video- és képfájlok, valamint szövegek és dokumentumok).
A digitális vízjeleknek többféle típusa létezik, amelyek mindegyike más-más funkcióval és céllal rendelkezik.
- A „Tartalomazonosító” vízjelek a védett tartalmat egy egyedi azonosító létrehozásával azonosítják, amely egy adott szerzői jogi védelem alatt álló műhöz kapcsolódik.
- A „Jogosultazonosító” vízjelek a szerzői jog tulajdonosára vonatkozó információkat mutatnak.
- A „Felhasználóazonosító" vízjelek megakadályozzák és/vagy nyomon követik az engedély nélküli másolatok forrását.
- A „Hálózatazonosító” vízjelek a fájl kereskedelmi útvonalát követik nyomon a műsorszolgáltatóra vagy a forgalmazóra vonatkozó információk hozzáadásával.
- Az általános vízjeleket általánosabb feladatokra használják, például annak jelzésére, hogy egy fájl belső, promóciós vagy nyilvános használatra készült-e, hogy szerzői jogvédelem alatt áll-e vagy szabadon felhasználható, hogy teljes vagy hiányos stb.
Ha digitális vízjeleket szeretne használni, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a gyártás során a digitális fájlokban lévő információk beágyazására szolgáló eljárásokkal rendelkezzen. Emellett ki kell dolgoznia és be kell vezetnie egy vízjel-követő adatbázist és felismerési módszert.
Minél robusztusabb a vízjel, annál magasabbak a költségek. Ráadásul egy adott termék minden egyes példányához egyedi vízjelet rendelni költségesebb, mint az összes példányhoz egy vízjelet rendelni. Figyelembe kell venni a vízjel-felismerő szoftver beállításának és szükség esetén a referenciaadatbázis karbantartásának költségeit is.