A vízjelek olyan kialakítások vagy minták, amelyeket a gyártási folyamat során a papírba ágyaznak. A vízjelek a hordozóanyagra gyakorolt nyomással készülnek minta vagy szöveg formájában. Ennek hatására a papír csak azokon a területeken tömörödik és vékonyodik, ahol a nyomást alkalmazták. A papír vékonyabb részein több fény tud áthatolni, így a vízjeles kép minden más anyag beépítése nélkül láthatóvá válik.
A száraz vízjelek úgy készülnek, hogy egy bordázóhenger nevű eszközt vezetnek át egy enyhén nedvesített papírlapon. A hengert vastag kartonpapírral borítják, amelyen a papírra átvinni kívánt szöveget vagy ábrát drótokkal, zselékkel vagy más eszközökkel dombornyomással alakítják ki.
A vízjeleket leggyakrabban bankjegyeken alkalmazzák, de egyéb papír értéktárgyakon, jegyeken, személyazonosító okmányokon stb. is széles körben alkalmazzák.
A vízjelek használata jelentős változásokat igényel a papírbeszerzési folyamatban, mivel a papírnak kompatibilisnek kell lennie a vízjel-technológiával. Azt is figyelembe kell venni, hogy ez a technológia nagy tapasztalatot igényel, és csak magasan képzett és szakképzett személyzet alkalmazhatja.
A vízjelekkel kapcsolatos költségek nagymértékben függnek a papír költségétől, amelyre a vízjeleket felhelyezik. A technológia bevezetésekor a szakképzett személyzet költségeit is figyelembe kell venni.