A géppel olvasható kódok, más néven vonalkódok olyan azonosító kódok, amelyeket - mint a nevük is mutatja - úgy terveztek, hogy optikai leolvasó eszközökhöz hasonló technológiákkal olvashatók legyenek.

A vonalkód párhuzamos fekete vonalak és fehér szóközök, illetve pontok és négyzetek (vagy a kettő kombinációja) különböző szélességű, párhuzamos sorából áll. A kódokba egyedi azonosítókat vagy a termékkel kapcsolatos adatokat írnak, például a gyártás dátumát és helyét, a tulajdonost, a származási helyet, a lejárati időt stb. 

A kódokban szereplő adatokat egy olvasó - a jelenlegi eszközök közé tartozik egy lézersugár vagy egy okostelefon kamerája - elemzi és kinyeri, amely dekódolja a vonalkódban lévő bináris információt. 

Néhány optikai biztonsági jellemzőt géppel olvasható kódokhoz lehet „kötni” az okostelefonos azonosítási és hitelesítési folyamat automatizálása érdekében. Alternatív megoldásként a géppel olvasható kódok más vizuális biztonsági jellemzőkbe is beágyazhatók, amelyek beolvasásakor további ellenőrzési utasításokat vagy termékinformációkat adhatnak, és lehetővé teszik a nyomon követhetőséget.