Ez a technológia egy speciális lézertípust használ arra, hogy nagyon sűrűn, különböző mélységű barázdákat vágjon bármilyen típusú hordozóba vagy felületbe. Képek, logók, szövegek vagy azonosító kódok helyezhetők a gravírozás tetejére, ahol különböző szögekből nézve új színeket kapnak. Ezeket a képeket gyakran összetévesztik a hologramokkal, de nagyon nehéz másolni őket. Ennek a technológiának nagy előnye, hogy a jelölés elválaszthatatlan a terméktől, ezért nagyon nehéz manipulálni.
Három fő lézergravírozási technika létezik:
- temperálás – ez lézeres felületi bélyegzésként is ismert, amely a vasfémeket és a titánt úgy jelöli, hogy a felületet felmelegíti és oxidációt okoz alatta, ami a jelölés alakjában a fém elszíneződését okozza;
- valódi lézergravírozás - olyan technika, amely a jelölés alakjában eltávolítja az anyagot a termék felületéről (ezt különösen fémek, műanyagok és kerámiák esetében alkalmazzák);
- mély lézeres jelölés - egy nagyon speciális eljárás, amelynek során a jelöléseket a termék (általában fémből készült) felületén meghatározott mélységben végzik el.
A lézeres bemetszések a legkülönbözőbb anyagok széles skáláján végezhetők: papír és karton, címkék, bőr, fólia, gumi, hab, fa, szövet, PET, PVC, üveg, kő, vas, nikkel, acél, rozsdamentes acél, alumínium, elektromos alkatrészek stb.
Tekintettel a lézergravírozás tényezőinek sokféleségére - a jelölendő terméktípus, az anyag és a gravírozási technika - nehéz itt konkrét végrehajtási követelményeket meghatározni. Az azonban elmondható, hogy jelentős változtatásokra lenne szükség a gyártási folyamatban.
A lézergravírozás jelentős költségekkel is jár, bár ezek az adott kontextustól, anyagtól és technikától függnek.