Ennek a technológiának a fő célja a dokumentumokra és csomagolásokra nyomtatott adatok védelme. Ezt úgy éri el, hogy nyomás vagy hő segítségével egy műanyag fóliát helyez a védendő oldalakra vagy egyéb felületekre. A műanyag fólia a felhordási folyamat során speciális biztonsági elemeket - például nyomtatott, tapintható vagy színes elemeket - épít be az extra védelem érdekében.
Az alábbiakban a három leggyakoribb folyamatot ismertetjük, amelyekkel a biztonságot a fóliaba építik.
- Felülnyomás - a biztonsági elemeket jellemzően a biztonsági fólia hátoldalára (belső oldalára) vagy a ragasztóréteg és a fólia közé nyomtatják, hogy megvédjék őket a sérülésektől és a manipulációtól (általában szitanyomással, rotációs mélynyomással vagy flexográfiai nyomtatással nyomtatják).
- Dombornyomás - a biztonsági fóliát tapintható elemekkel, például vékony vonalakkal, összetett vékony vonalú mintákkal vagy mikronyomásokkal domborítják.
- Lefóliázással történő beágyazás - ez a technika általában az útlevelekben lévő fényképeket és nyomtatott személyazonosító adatokat védi. A hamisítás megakadályozása érdekében a fóliát a lefóliázáson keresztül beágyazzák az útlevélkönyvbe, úgy, hogy a fólia egy csíkja kis margót képez a szomszédos oldalon, az okmány hátoldalán.
Két másik, kevésbé elterjedt eljárás az irizáló fólia használata, amely fényes, gyöngyházfényű, és különböző szögekből nézve megváltoztatja a színét, valamint a fényvisszaverő fólia használata, amelyet egy speciális, koaxiális fényt használó nézőeszköz tesz láthatóvá.
A biztonsági fóliákat leginkább dokumentumokon - például útleveleken és személyi igazolványokon - használják.
Ha biztonsági fóliát szeretne használni, akkor a gyártási folyamatba be kell építenie egy olyan lépést, amely a fóliát a dokumentum védendő részeire helyezi fel.
Mivel a biztonsági fólia alkalmazására nagyon sok lehetőség van, nehéz itt általános képet adni a költségekről.