A ragasztócímke egy kis papírdarab vagy más anyag, amelyet úgy terveztek, hogy a hátoldalán lévő ragasztóréteg segítségével egy másik nagyobb papírdarabhoz vagy tárgyhoz rögzítsék. A szövetcímkékhez hasonlóan a termékekre ragasztott ragasztócímkék is nyomtatott azonosító kódokat – általában vonalkódokat – és termékinformációkat tartalmaznak.
A ragasztócímkék különböző anyagokból készülhetnek, és különböző hordozókra rögzíthetők. A szövetcímkékhez hasonlóan kombinálhatók más fejlettebb biztonsági jellemzőkkel, például egyedi hologramokkal, optikailag változó tintával (OVI), jelölőanyagokkal és RFID-címkékkel.
A ragasztó általában gumiból, akrilból vagy akrilkeverékből készül, a termék típusától és a terméket környezetétől függően. A gumiragasztók a legtöbbféle felületen jól működnek, de kevésbé állnak ellenáll a hőmérsékletnek és az UV-fénynek, mint más ragasztók. Az akril kevésbé alkalmas műanyag felületekre, de ellenállóbb az oldószerekkel szemben és hosszabb ideig tart. Az akrilkeverék ragasztók nyújtják a legnagyobb ellenállást, de ezek is hajlamosak arra, hogy hő és UV-fény hatására elkopjanak.
A ragasztócímkék a termékek széles skáláján használhatók, és közvetlenül a termékre és a csomagolásra is felragaszthatók.
E technológia bevezetéséhez változtatásokra lesz szükség a gyártási folyamat azon szakaszában, amelyben a címkéket a termékhez rögzítik. Más típusú címkékhez hasonlóan részlegesen vagy teljesen automatizált megoldások állnak rendelkezésre azon ragasztócímkék esetében, amelyeket nem kell kézzel felhelyezni, a felhelyezendő mennyiségtől függően.
Az egyszerű ragasztócímkékkel kapcsolatos költségek igen alacsonyak; az „intelligens címkékkel” kapcsolatos költségek nagymértékben függnek az alkalmazott kiegészítő technológiák jellemzőitől.